Nyuszipusziló   törpenyúl    

             hobbitenyészet


                                   
         "A legtöbb ember elfelejtette,hogy kell bánni az élőlényekkel."-Konrad Lorenz
 

                                   A nyuszi első napjai

 

    

 

       Amikor felkerekedünk,hogy hazahozzuk a nyuszinkat (vagy nyuszijainkat),előtte mindenképpen be kell rendeznünk a ketrecet,fel kell szerelni az etetőket,itatót,hogy amikor hazaérünk,ne kelljen kapkodni,a nyuszit nyugodt otthon várja.

                 NEM FORDÍTVA! Sosem a nyuszit visszük előbb haza,és aztán majd kiderül,hová tesszük...

         Ha szelíd,kedves nyulat szeretnénk,akivel a kapcsolatunk kiegyensúlyozott,szeretetteljes,akkor a bizalmát kell elnyernünk.Ehhez időt kell neki adnunk.

         Hagyjuk,hogy felfedezze az új környezetét,belakja a ketrecét-tehát a legjobb tanács az,hogy egyszerűen hagyjuk békén őt az első napokban.Szorítkozzunk arra,hogy megetetjük,megitatjuk,ellenőrizzük,hogy evett-e,működik-e az itató megfelelően,van e negfelelő kaki,hová pisil,stb...és esetleg üljünk le mellé,figyeljük egy kicsit meg.De ennyi,nem több!

         Ha gyermekek vannak a családban,hiába ők esetleg a nyuszi tulajdonosai,meg kell értetni velük,hogy a nyuszinak hozzá kell szokni  az új zajokhoz,új szagokhoz,a megszokottól eltérő hőmérséklethez,le kell küzdenie őrült félelmét,és ehhez időt kell neki adni!Ha nem így tesznek,akkor nehezebben fogadja el új otthonát,nem táplálkozik megfelelően félelmében,és végső soron meg is betegítheti őt a stressz.

         Pár nap múlva,ha már látni,hogy többet mozog,mászkál,felfedez,kóstolgat,akkor be lehet nyúlni a ketrecbe egy rövid simogatásra,vagy meg lehet kínálni 1-1 falat finomsággal(zöldséggel,gyümölccsel).

         A ketrecből az első héten ne vegyük ki a nyuszit.Erre a szobatisztaság kialakításához is szükség van,hiszen kell pár nap,mire kitalálja,melyik sarkot használja ő majd wc-nek(célszerű eleve később ebbe a sarokba tenni a nyúlwc-t,ha használunk ilyet).

         Amikor már érdeklődően előjön,amikor a ketrechez közelít az ember,akkor meg lehet kezdeni a szelidítést,amire az egyik legjobb módszer,ha kézből etetjük a nyuszit.Pár falat ez+az (kérdezzük meg a tenyésztőtől,hogy mi az,amit ilyen célra használhatunk,mit ismer már a nyuszi) felkelti az érdeklődését,és fontos a bizalom kiépítésében.A nyugodt,szeretteljes emberi hang nyugtató hatással van az állatokra,amikor megetetjük,vagy leülünk mellé,beszéljünk hozzá,megszokja és megszereti a hangunkat.

         Célszerű azonos időponthoz kötni a ketrecen kívüli szaladgálást,és eleinte viszonylag szűkebb helyiségben engedni,hogy a nyuszi gyorsan vissza tudjon térni a ketrecébe.Ehhez lehet rámpát vagy lépcsőt építeni a ketrechez,főleg,amíg még picike az állat.Nem kell órák hosszat kint lennie,pláne felügyelet nélkül,az a lényeg az első alkalmakkor,hogy kicsit felfedezze a tágabb környezetét,és hogy megszokja:vissza tud szaladni a ketrecbe pisilni.Ez lesz a szobatisztaság lényege nyúlnál:a saját ürítkező helyére tud állandóan visszamenni,ahol a saját szaga elősegíti a folyamatot.Takarításkor épp ezért,egy pici használt almot mindig érdemes visszatenni a Wc-be,vagy a sarokba.

          Később persze akár az egész lakást bejárhatja,de fontos,hogy felügyelet nélkül csak kellő óvintézkedések után engedjük ezt,hiszen pl.a kábelek rágcsálása nem fogja elősegíteni a hosszú nyúléletet...Nagyon fontos,hogy sose kergessük vissza a helyére,mert ezt nagyon hamar megjegyzi,rossz hatással lesz a kiépített kapcsolatunkra.Érdemes megtanítani a nevére,hogy odajöjjön,ha hívjuk,illetve ha etetés előtt engedjük ki,akkor a zacskó csörgésére,vagy a tápos vödör hangjára szépen magától visszamegy a ketrecbe.

          Ha a nyuszi már boldogan elveszi a nyújtott falatot,és bizalommal fogadja a simogatást,érintést,akkor meg lehet szoktatni a nevére is.Miközben adjuk pl.a répaszeletkét,mondjuk nyomatékosan,de nem kiabálva a nevét.Hamar összekapcsolja majd a kettőt,és egy idő után vidáman ugrándozva jön elénk.Mindig várjuk meg,amíg ő magától jön oda hozzánk,ne kergessük,bármilyen nehéz is megállni ezt.(Tehát ne engedjük ki,ha tudjuk,hogy kevés az időnk,legalábbis amíg meg nem tanulta,hogy vissza kell mennie.). Ezzel  a dominanciánkat is kifejezzük felé.

    Még rengeteg dolgot írhatnék a nyuszikról,ám én ezeket a kritikus első napokat találom a legfontosabbnak,amit egy kezdő nyuszisnak tudnia kell ahhoz,hogy nyuszijával hosszú évekig tartalmas kapcsolatban tudjon élni.

A takarmányozásról pedig kérdezni kell a tenyésztőt,hiszen a kicsi nyuszinak eleinte a megszokott eledelét kell biztosítani,amíg meg nem szokta az új helyét.Utána fokozatosan át kell szoktatni arra az étrendre,amit  előre kigondoltunk számára.

 

Ha pedig előreláthatólag nem lesz majd elég idő a nyuszira,vagy úgy látjuk,hogy sokat van egyedül,arra egy társ a megoldás!

 Lehetőleg egy másik nyuszi,mert ez a legideálisabb számukra...egy nyelven beszélnek,tudják egymást tisztogatni,szeretgetni,egymáshoz tudnak bújni,vég nélkül lehet játszani és még a falat is jobban esik,ha más is eszik...és a hosszú órák is hamarabb mennek társaságban,míg a gazdi hazaérkezik...

A pici korukban összeszoktatott nyuszik egész életükben együtt maradhatnak,és az emberrel való kapcsolatuk is szoros lehet.Az ember azért nem tudja teljesen pótolni azt,amit a másik nyúl tud nyújtani,tehát megfontolandó,hogy egy magányos nyuszit szeretnénk,akinek mi vagyunk az egyetlen társasága,és ki van szolgáltatva kényünknek-kedvünknek,vagy két(három) vidáman pattogó szőrgombócot!

 

 

Asztali nézet